Csalódni fog, aki olcsóbb sertéshúsban reménykedik

A nálunk zajló sertéshúspiaci folyamatok döntően uniós eredetűek, hiszen a magyar árak alapvetően a német jegyzéshez kötődnek. Az EU piacát pedig a jelentős állománycsökkenés határozza meg, ami abból fakad, hogy a tavalyi évet megelőző másfél-két évben nagyon zaklatott piaci viszonyok uralkodtak, és már tavaly sokan döntöttek úgy, hogy kevesebb sertést hizlalnak, vagy felhagynak ezzel a tevékenységgel. A decemberi adatok azt mutatták, hogy egy év alatt több mint 5 százalékkal esett az uniós sertéslétszám. A magyar adat is hasonló volt, ugyanebben az időszakban 6 százalékos állománycsökkenést mutatott – mondta a Világgazdaságnak Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) elnöke.

A sertéslétszám apadása idén már a vágásszámokban is megmutatkozott: áprilisig az EU-ban átlagosan 9 százalékos volt a vágóhídra kerülő sertések számának csökkenése. Ami pedig különösen figyelemreméltó: az olyan sertésnagyhatalmaknál, mint Dánia és Hollandia, 16, illetve 11 százalékos volt a sertésvágások számának csökkenése, és a régiónkban meghatározó Németországban és Lengyelországban is 8 százalék körüli vágásszám-visszaesés volt – hívta fel a figyelmet. Érdekes, hogy a magyar adat alacsonyabb: az uniós statisztika szerint áprilisig 2,3 százalékos volt az éves alapon mért csökkenés. (Az Agrárközgazdasági Intézet egyelőre a negyedéves adatot közölte, amely szerint 2 százalékos volt a visszaesés.)

Elfordulnak az Európai fogyasztók a hústól

A Hússzövetség elnöke szerint a német, a dán és a holland állomány-visszaesés hatásai a legerőteljesebbek. A korábbi veszteségek mellett ebben annak is nagy szerepe van, hogy Nyugat-Európában nagyon erős társadalmi, illetve kormányzati nyomás van az állattenyésztési ágazatokon, a sertéshússzektor teljesítményén pedig érződik is a társadalom elfordulása a hústól, illetve vallási alapon speciálisan a sertéshústól – magyarázta. 

Az pedig, hogy Németországban „csak” 8 százalékkal csökkent a vágásszám, nagy részben összefüggésben van azzal, hogy a dán viszont 16 százalékkal. Dániában ugyanis ennél kisebb mértékű az állománycsökkenés, de a német vágóhidak elszipkázták a dán disznókat. Mégpedig azért, hogy a vágóhidak kapacitását a lehető legnagyobb mértékben kihasználják, ugyanis az a legnagyobb veszteség, ha nem működik a vágóhíd. Ez persze nem megy a véglenségig, ezért konszolidáció várható a német, illetve az európai vágóiparban.

Az állománycsökkenésből fakad egy nagyon erős áremelkedés az élősertés-piacon. Ez a sertéstenyésztőknek nagy segítség volt a tavalyi év második fél évétől, de a magasabb árak nyilván előbb-utóbb megjelennek a piacon, a fogyasztói árakban is. Ez utóbbi folyamat azonban még nem játszódott le teljesen, amit a KSH árai jól mutatnak. Az élősertés-ár ugyanis a tavalyi év elejétől az idei év első negyedévére több mint megduplázódott. 

A német jegyzés ezalatt 1,2 euró körül volt kilogrammonként hasított súlyra vetítve, és ez az ár fölment 2,5 euróra. Hosszú idő után a múlt hét volt az első, amikor csökkent, 2,4 euró lett a jegyzés, ám az árcsökkenés ezen a héten nem folytatódott, maradt a múlt heti ár. A magyar árak követték ezt a folyamatot, és a tavaly év eleji 360 forintról mostanra 760-800 forintra nőttek. Ugyan az ármozgásban voltak kis tetőzések is, de az áremelkedés folyamatos volt, és – egy sor más agrártermékkel ellentétben – idén év eleje óta tart, mégpedig az akkori 660-670 forintról mintegy 15-20 százalékkal. 

Dupla sertésár mellett másfélszeres húsdrágulás

Az élősertés-ár másfél év alatti duplázódásától elmaradva, ugyanebben az időszakban a húsok fogyasztói ára átlagosan 57 százalékkal emelkedett. Ez ugyan jelentős, de nem tükrözi a feldolgozói költségek növekedését – mondta Éder. A készítményeknél szintén nem jött át a disznóárak duplázódása, hiszen ugyanebben az időszakban a kolbász 43, a párizsi 47, a virsli pedig 57 százalékkal drágult a boltokban. Ráadásul, mivel idén már erős nyomás van a termékpályákon, hogy az élelmiszerek fogyasztói árát ne hagyják növekedni, 

Annak ellenére, hogy áprilisig a vágásszám csak 2,4 százalékkal esett vissza, ebben a présben – az első negyedéves adatok szerint – a húsfeldolgozás és -tartósítás ágazat termelésének volumenindexe 21 százalékkal csökkent. A készítménygyártásban csak egy kicsit jobb a helyzet, ott 15 százalék a csökkenés. Ráadásul a korábbi hasonló helyzetekkel ellentétben ez a „beszakadás” egyaránt jellemző a belföldi és az exportértékesítésre is. A Hússzövetség elnöke szerint a második negyedévben sem volt fordulat. A vágásszám mérsékelt és az iparági teljesítmény drasztikus visszaesése között feszülő ellentmondásra azonban egyelőre ő sem tud magyarázatot adni: ilyen vágásszám-csökkenés mellett nem szabadna ekkora termelés-visszaesésnek bekövetkeznie. Az utóbbit azonban sajnos minden piaci információ alátámasztja. 

Polcvesztés minden szinten

Az ársapkában érintett szakmai szervezetek már tavaly is jelezték, hogy a rögzített ár kedvezni fog az importnak. Ez sajnos beigazolódott: tavaly az árstop hatálya alá tartozó sertéscomb behozatala közel 50 százalékkal nőtt, majd idén májusig erre is rátett további 20 százalékot, vagyis közel másfél év alatt 70 százalékos importnövekedés következett be a sertéscombnál, amit nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy az ársapka okozta veszteségek mérséklése érdekében a kereskedők próbáltak olcsó importot beszerezni. Mivel – az előbbiekben taglalt okok miatt – Nyugat-Európában csökken a fogyasztás, az állomány és a vágásszám visszaesése ellenére keletkezhettek olyan készletek, amelyektől az európai üzemek igyekeztek alacsony áron megszabadulni. 

– magyarázta Éder. 

A hazai élelmiszeripar polcvesztése azonban nem csak a volt ársapkás termékeknél jelentős. A statisztikák szerint ugyanis az élelmiszer és élelmiszer-jellegű vegyes kiskereskedelmi forgalom december óta minden hónapban kisebb visszaesést mutat, mint a magyar élelmiszeripar belföldi értékesítése. Januárban például a kiskereskedelem 4, az élelmiszer 13 százalékkal szűkült, míg februárban közel 9 és 14, márciusban több mint 10 és 13, áprilisban 9 és 18, májusban pedig 8, illetve 10 százalékos volt a visszaesés, mégpedig úgy, hogy a nagyobb szám az élelmiszeripar belföldi értékesítésének csökkenését mutatja.

Éder Tamás szerint a sertéshús így „kilóg” az általános élelmiszerpiaci trendből, és esetében azok a várakozások, amelyek szerint a húsoknál és a húskészítményeknél a közeljövőben az élelmiszer-infláció csökkenését segítő ármozgások lesznek, nem reálisak. Ebben az ágazatban ellenkezőleg, inkább áremelkedésre kell számítani, mindaddig, amíg az élő sertés ára nem kezd el drasztikusan csökkenni. 

A piaci prés okozta válságjelek eközben megjelentek a termékpályán. A hírek szerint ugyanis egyes kis- és közepes méretű vágóhidak esetében a fizetési időszak érdemben meghosszabbodott, ami miatt a sertéstenyésztők körében már vannak aggodalmak. 

Ráadásul Damoklész kardjaként lebeg az egész magyar sertéságazat felett, hogy Horvátországban több helyen is nagy sertéstelepeken lévő állományokban mutatták ki az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát. Ez azért fenyegető veszély, mert vannak olyan dél-magyarországi vágóhidak, amelyek vágási céllal hagyományosan Horvátországból hoznak be sertéseket. Éder bízik benne, hogy a hatóság különleges óvatosságra felhívó figyelmeztetését mindenki komolyan veszi, és ahogyan a vaddisznó-állományokból nem került be az ASP a sertéstelepekre, úgy most Horvátországból sem fog.